kombinált játék előkészületek és osztás a 7 köves oszlopokat sorba kell rakni. a megmaradt kő az osztókő , ennek értékével megegyező oszlopot kiszámoljuk (balról jobbra) és a legfelső követ lecseréljük (arccal felfele). a lecserélt követ átrakjuk a következő oszlop tetejére, ezt az oszlopot kiosztjuk a kezdő játékosnak, a következő oszlopot a következőnek és így tovább, óramutató járásával megegyező irányba (ahogy a puliszkát keverjük ;). miután minden játékos kapott két oszlopot , a következő oszlopot felrakjuk az azután következő tetejére, innen fogunk szedni . ha az oszlopok elfogynak , a baloldali elsővel folytatjuk, ha játék közben elfogynak az oszlopok, az asztalon lévő köveket megkeverjük és oszlopokba szedjük. az osztóköves (játékban szépkőnek nevezzük) oszlophoz nem nyúlunk. felpakoljuk a köveket a táblára (mindenki úgy, ahogy átlátja, idővel kialakul egy rendszer). a duplákat be lehet jelenteni a játék kezdete előtt és egy másik duplával elcserélni ellenőrzéskén
Megjegyzések
Látszik, hogy távolról, optikai zoom használatával lett készítve, igaz, egy kicsit ki van égve, de a koncepció nagyon hatásos. Pont azért tetszik, mert nem hagyományos.
A vénasszony és az autó kiegyensúlyozza a képet, a mondanivalót pedig a mamóka erősíti.
A két lány ahogyan szemben áll egymással, egy szív alakot formálnak, viszont az valószínűleg nem szándékosan van kiemelve.
én nem képeket fotózok, hanem érzéseket.. íme a története, csak eddig lusta voltam így kifejteni:
első lépésben a tisztaság mély tisztelete kerített hatalmába ezt a két lányt látva törékenyen, esetlenül a villamosmegállóban. ezt a pillanatot készültem megörökíteni, mint Róka is vázolta, távolról, ennek köszönhetően egy barátom "elérhetetlen vágy"-ként említette a képet, melynek értéke ettől még inkább erősödött. a vénasszonyt bevártam tehát a kontraszt szándékos, az autó is nagyjából stimmel, viszont a szív formát utóbb vettem észre, és azért vágtam így, h szembetűnően középre kerüljön, ezexerint jól, mivel nem csak én vettem észre. ez tovább növeli a kép értékét.
igen, egy kissé kiégett, viszont villamosmegállóban mozgó tömegben, pillanatképként, szerintem ez bocsánatos bűn.
amúgy az eredeti blogbejegyzésben a a készülő fotóblogomon ott a képaláírás:
fotó után odamentem hozzájuk, megmutattam, és megkérdeztem, h ugye megtarthatom.. erre egy unott vállmozdulattal lerendezték a választ, és én undorral fordultam el tőlük..
ettől még értékesebb a kép mivel az első benyomást pont ellentétessé tette a valódi személyük.