20 percre a mai napon leállt a google mail szolgáltatója. ezévben már többször is volt rá példa, ezért nem estem pánikba , viszont a nyomozás és érdeklődés része egy ilyen nem megszokott szituációnak. ezidáig még semmi különös nincs a történetben, de álljon itt egy összesítés, ami a személyem példájának kivetítése a mai e-társadalomra: 2008 agusztus 11 - gmail szolgáltatásának leállása után google.com és keresőbe valami ilyensmit: google down , kicsikét keresgélni kellett 2008 december 2 - Gmail Help Forum , itt a második legfrissebb topic erről szólt 2009 március 10 - The Official Gmail Blog , itt az első post erről szólt, egyértelműen értésemre adta, hogy nem nálam van a gond. 2009 május 8 - csak rápillantottam a Twitter-emre, és láss csodát, mások is panaszkodnak. én már csak ennyivel járultam hozzá a nap eseményéhez: @eaposztrof leállt a gmail! szomorkás lettem, hiányzik valami az életemből ami a teljesség érzetét keltené, megyek felvágom az ereimet! és most találtam egy ügye...
Megjegyzések
Látszik, hogy távolról, optikai zoom használatával lett készítve, igaz, egy kicsit ki van égve, de a koncepció nagyon hatásos. Pont azért tetszik, mert nem hagyományos.
A vénasszony és az autó kiegyensúlyozza a képet, a mondanivalót pedig a mamóka erősíti.
A két lány ahogyan szemben áll egymással, egy szív alakot formálnak, viszont az valószínűleg nem szándékosan van kiemelve.
én nem képeket fotózok, hanem érzéseket.. íme a története, csak eddig lusta voltam így kifejteni:
első lépésben a tisztaság mély tisztelete kerített hatalmába ezt a két lányt látva törékenyen, esetlenül a villamosmegállóban. ezt a pillanatot készültem megörökíteni, mint Róka is vázolta, távolról, ennek köszönhetően egy barátom "elérhetetlen vágy"-ként említette a képet, melynek értéke ettől még inkább erősödött. a vénasszonyt bevártam tehát a kontraszt szándékos, az autó is nagyjából stimmel, viszont a szív formát utóbb vettem észre, és azért vágtam így, h szembetűnően középre kerüljön, ezexerint jól, mivel nem csak én vettem észre. ez tovább növeli a kép értékét.
igen, egy kissé kiégett, viszont villamosmegállóban mozgó tömegben, pillanatképként, szerintem ez bocsánatos bűn.
amúgy az eredeti blogbejegyzésben a a készülő fotóblogomon ott a képaláírás:
fotó után odamentem hozzájuk, megmutattam, és megkérdeztem, h ugye megtarthatom.. erre egy unott vállmozdulattal lerendezték a választ, és én undorral fordultam el tőlük..
ettől még értékesebb a kép mivel az első benyomást pont ellentétessé tette a valódi személyük.