Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: április, 2010

vallomás

mintha én írtam volna, csupán a stilisztika nem egyezik
És mi az önirónia?
Minden ember élete egy vallomás.
/Tatiosz /

A pasi egy örök vesztes. Mióta megszületett tudja ezt. Anyja sosem szerette. Mikor megszületett szülője szomorúan vette tudomásul, hogy egy hímneműnek adott életet. Még egy. Hiszen, az isten is férfi. Ekkor megátkozta. Ez az átok kísérti, azóta is.

Nem akart felsírni. Megütötték. Ha minden év olyan, mint az első napja, akkor ez igaz lehet életünk első napjára is. Őt ütötték. Nem akart sírni. Nem akart élni. Csak figyelt. Ütötték. Felsírt. Talán nem is a fájdalomtól, de ez volt az első dolog, amit kapott ettől a világtól. Hamar megtanulta, hogy ha nem vigyáz magára, akkor felfalja a kegyetlen élet.

Isten többször felajánlotta neki a helyet a mennyben. Mindig nemet mondott. Kisgyermekként hetekig volt kómában. Visszatért. Halálos balesetek érték. Nem ment el. Újraélesztették. Itt van. Miért? Mi dolga van? Gyermeket már nemzett. Fát már ültetett. Könyvet is írt. Beleszólt a t…