szocializmus magyarországon és ma,
ezt az alcímet tudnám adni e bejegyzésnek. az idézett és 1979-es belinkelt cikk szomorú ténye, h mondanivalója nem évült el.
Váncsa István „Dűljön össze ez a vendégfogadó” című cikke (1979. Karácsony, Élet és Irodalom) éles kritikája volt a szocialista rendszernek, és nagy feltűnést keltett.
"A pesti vendéglők a régi világban mintha csak azért lettek volna, hogy ott a költők a szokásos tápszereiket maguk-hoz vegyék, valamint disputáikat ott helyben elintézzék. Végig, az egész városon, minden valamirevaló kocsmának volt saját poétája" - írja Krúdy
..volt idő, amikor még létezett ez a fogalom: törzsvendég. Volt, amikor a szerkesztőség melletti csapszékben naponta megforduló írót nem sanda szemmel méregette a pincér, úgy gondolva, hogy szép kis ember az ilyen, folyton a kocsmában ül, és veri el a pénzt, hanem először is örült, hogy nála veri el, másodszor pedig büszke volt, hogy hozzá is járnak literátus emberek.
...
Pedig akkortájt, ha jól tudom, nem volt népi ellen-őrzés, nem lógótt a falon egy tábla ezzel a felirattal: Felügyeleti szerveink, s alatta hosszú lista, nem volt panaszkönyv és nem volt panaszlevelezőlap.
Szakmai erkölcs volt.
Tudom, ez most roppant idealisztikusnak hangzik, mert a mai fogalmaink szerint elképzelhetetlen, hogy egy iparág színvonalát morális tényezők határozzák meg.
Ez még nem idealizmus.
...
"Feleségem és szolgálói főznek - mondja OLdzinger -, Johann meg én hajnalban marhát vágunk, disznót ölünk, aztán pi-acra járunk. A mészáros haszna kiesik, a szakácsok, pincérek nyeresége, mind a vendége-im javára megy..." Folytassuk: a bérelszámolók, főkönyvelők, igazgatók, állóeszköz-nyilvántartók, munkaverseny-felelősök és a többiek fizetése, nyereségrészesedése és pré-miuma úgyszintén. Így persze könnyű.
Váncsa István
Megjegyzések