tanarveres

biztosan mar mindenki hallott tanarveresrol, ime egy aktualis pelda:
tanarveres-magyarorszagon

es egy megjegyzes amit a http://www.szon.hu/ oldalon talaltam. kotelezo olvasmany!

Hozzászóló: deckel, 25.03.2008, 14:25
Mivé lett a világ
Mi, Hosök...
Ma olvastam, hogy akik a 80-as években születtek, azok valódi Hosök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélo fenegyerekek. De tényleg! Gondolj csak bele, 1980-as években születtünk, kész csoda hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sot még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt boven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédonk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi.
Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a ketto között, miért pazaroljak hát rá külön szót.
Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki. Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejthették hogy élünk és megvagyunk, hiszen még otthoni telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk! Nyáron a derékig éro fuben és közeli kiserdokben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfurol azt hittük, hogy a sárkányfu egyenes ági rokona.
Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszeruen mi voltunk a hibásak. Sot! Ha az erosebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így muködött, és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem.
Étkezési szokásaink Sóher Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy mcdonaldson edzodött átlagos amerikai kisgyerek is helybol nyomna egy hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a zsíros kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra ( ki tudja mit tettek bele ), az iskolai menzára ( ki tudja mit NEM tettek bele ) és mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A, B, C, D, és E vitamin, viszont ? bedeko? ? nak hívták és már ez is elég volt boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírbol sem ismerte az édesítoszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran még éretlen gyümölcsöt, a WC pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban, a preDomestosos korban.
Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt, vagy esetleg spectruma ( az valami számítógép volt ) , de szó sem volt Playstationról, Nintendoról, X-Boxról, Videójátékról, 64 tévécsatornáról, muholdról és kábeltévérol, filmekrol, DVD-rol, Surrond Soundról, UPC- rol, internetrol, Fitness-Club kártyáról vagy mobiltelefonról. Kicsit le is maradtunk, bevallom már háromszor vettem ki kedvenc filmem DVD-n a tékából, de még nem nagyon sikerült lejátszanom. Mindig lengyelül indul el, én meg egy negyedóráig nézem, aztán inkább visszaviszem.
Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pingpongasztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszeruen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellett megkérdezni a szüloket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülok? Mégis itt vagyunk.
Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának.
A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszeruen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az elso csók után, úgy, Mintha már sosem akarnánk megállni. Nekünk a szexhez nem kellett Pornófilm és sexújság, de még szálloda sem. Akkor és ott csináltuk, ahol lehetoség volt rá, és ha valamit rosszul csináltunk, vállaltuk a Következményeket, és újra próbálkoztunk. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a Szüloknek. Sot! Ha lehet el se mondtuk. Ismertük a törvényt és ha Vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a buntudat, a jóérzés, a felelosség. Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét. Ezek voltunk mi.
Hosök?
Talán.
Hosei egy letunt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.

a vegere elerzekenyultem, remelem sokan vagyunk meg igy ezzel. kerlek terjesszetek.