eaposztrof ::

2009. december 9., szerda

A Problémamegoldó

elgondolkodtam, hogy el kellene menjek valahová dolgozni (pontosabban újra kipróbálni, hogy milyen alkalmazotti lét.)

többek közt azért mert az elmúlt hónapokban körülöttem minden és mindenki azt akarta, hogy dolgozzak.

"Marketing menedzsert keres a Marketing Commando!" levelet 8x kaptam meg.
az utóbbi 3 hónap alatt felgyülemlett 1200 olvasatlan bejövő levél téma szerinti szűrésénél lettem figyelmes arra a furcsa jelenségre, hogy 8 darab "FWD: Marketing menedzsert keres a Marketing Commando!" landolt a postaládámban.
köszönöm mindenkinek a bizalmat, végigolvastam, sok pont van melynek megfelelnék, viszont van néhány amely alapján amúgy sem lett volna értelme jelentkeznem:

- nem baj, ha nem vagy túl kreatív - ebben az állásban a fókusz a kivitelezésen van és
nem a marketing feladatok kitalálásán...

a "Ki a NEM ideális jelölt?" címszó alatt pedig:
- aki olyan szabad szellem, hogy minden szabály nyűg a számára...
- akit a nagy tervei végrehajtásában gyakran az ehhez szükséges tennivalók akadályoznak meg...

ezek a pontok amelyeknek csak erőfeszítés árán tudnék megfelelni, és az már eleve nem eredményre vezető.

tehát marad a további remény, hogy újra megtalál a sült galamb, amely már oly sokszor berepült a csukott ablakon is.

ezidáig egyszer kerestem munkahelyet; és az is hatalmas kudarcba fulladt, tehát marad az a verzió, hogy nyitott vagyok arra, hogy a munkahely találjon meg. :)




utóbbi időben megint nem tudok mit válaszolni arra a kérdésre, amely arra irányul, hogy ismerkedés, vagy információszerzés céljából kimondassa, hogy mi a foglalkozásom.

általában egyszerűen lerázom a kérdezőt azzal, hogy programozó-grafikus - ekkor vagy a programozó, vagy a grafikus részt értelmezi, vagy teljes mértékben figyelmen kívül hagyja, így eldől, hogy a felmerült téma kapcsán tovább beszélgetünk, vagy egyáltalán nem.

ha valóban nyitott és érdeklődő a kérdező, a válaszom: kreatív tanácsadó. ebben az esetben további beszélgetés alapján eldől, hogy mi az ő érdeklődési köre, mi az a terület amelyen segítségre van szüksége, és amennyiben tudok segítek, amennyiben nem, további információval gazdagodtam.

ha türelmesebb vagyok, és látok együttműködési szándékot a kérdés mögött, akkor a válaszom.. nem is.. álljon itt a teljes történet:
    székelyföldön nőttem fel, nagyrészt felnőttek és érettebb férfiúk közt, amely hatására mindenki koraérettnek és koromhoz képest sokat tapasztaltnak ítélt meg. ezzel az előnyömmel a legtöbb téren feltaláltam magam, majd tudatosan értékesítettem ezt a tudást.

    valamikor 8 éves koromban láttam egy B kategóriás filmet, amelyben egy fiatal - hivatalosan - munkanélküli srác azzal kereste a kenyerét, hogy problémamegoldónak adta ki magát olyan körökben, ahol az emberek kevésbé voltak kreatívak, vagy kevesebb idejük jutott a gondolkodásra.

    amikor gyerekkoromban feltették a kérdést, hogy mi leszel ha nagy leszel, egyszerűen csak ennyit válaszoltam: problémamegoldó.

    ha most szétnézek magam körül, valóban ezt csinálom. nincs hivatalos munkahelyem, és problémamegoldásból élek. gondolkodom, cselekszem és segítek mindenkinek akinek csak időmből és energiámból kitelik.

ezen beszélgetéseknek nagyon érdekes a kimenete. rendszerint az emberek elkezdenek panaszkodni, és olyan alapvető butaságok, vagy figyelmetlenségek ezen panaszok okai, amelyre a válasz kézenfekvő és evidens.

a probléma megoldásának átadása már sokkal nehezebb feladat. van aki azonnal védekező állást vesz fel, van aki nyitottan és kíváncsian meghallgat. természetesen ez utóbbi az akivel továbbiakban szívesen együttműködök, a védekező, harciaskodó, panaszaik mellett hosszan kitartó embereket - amilyen gyorsan csak lehet - lerázom, és a valóban nyitott, kíváncsi emberekkel együtt olyan hegyeket mozgatunk meg, amelyek eddig nem voltak hajlandóak Mohamed könyvelésében szerepelni.

és igen, mindig ilyen lazán és egyszerűen fogom fel magam körül a világot, nem vagyok agresszív, és türelmem határtalan (amíg vissza nem élnek vele).

szépet és jót mindenkinek.

1 megjegyzés:

G. Zoltán írta...

Ez igen!
Facebookon olvastam a többi hozzászólást, és én sem bírom ki szó nélkül. Nagyon szeretnék én is így élni, de sajnos engem úgy neveltek, hogy "Járj iskolába, legyen jó állásod, és csinálj gyerekeket!".

Csak így tovább!

ajánld barátaidnak

amennyiben ajánlod az oldalt barátaidnak, következő lépésben megmutatom, hogy blogod, honlapod látogatottságát hogyan tudod egyik pillanatról a másikra sokszorosára növelni

 
 
 





Dictionary.com Word of the Day