a szavalas

hehe.. hehh..
asszem kezdek begolyozni..

allok az ulo liraszereto es szuloi kotelezettseget teljesito tomeg baljan, az ablaknal, felhomalyban, h arcomra ne essen derito feny, h ne rettentsem el mimikammal a verselo lanykakat. rendezo jobbra all elegedetlen de megis kedves mosollyal Ványolós Erzsébet, alltalanos iskolaskent legkedvesebbnek itelt irodalomtanarnom.

elveszek a lirai sorok kozt, mindeniket ismerem, es unom, mint mindig, most is az elso verseskotetet boktek fel ami kezukbe akadt.

valami felraz mar-mar a ram melankolikus hatassal biro osszkep katarzisabol, talan a huzat rangatta furdo ajtajanak csapodasa, es arra eszmelek, hogy tuszkolnak a szinpad fele. ja, tenyleg. megallok hirtelen erdeklodove valt tomeg elott, hatasszunet, es raeszmelek - sejtem, latvanyosan - h megint nem keszultem, vagyis keszultem, valamikor 2000-ben, 7 evvel ezelott. amikor belatom a jelenlegi helyzetet, belelendulok a bevezeto szovegnek acazott mentegetozesnek. 7 ev helyett 4et mondok. talan igazam van!? es csak a jelen van "nem most"!? hanyagoljuk. elkezdem, de inkabb felolvasom: Szép Ernő, Magányos éjszakai csavargás.. ujabb hatasszunet.. nem tudom kiolvasni a magenta boritos A5os negyzetes fuzet lapjirol a meg 2000ben altalam kormolt verssorokat.

ekkor ujra csapodik a furdo ajtaja, kinyitom szemem, es felderitem, h a belgak elmentek, szombat delelott van, meleg es fulledt a levego, es a mar elviselhetetlen ehseg gyotor. szep lassan mindent korrigalok, egy kis szieszta es irany a melo.