köszönöm

..Dürer kert után elköszöntünk a társaságtól, felültünk 7es buszra, és beszélgettünk tovább.

a beszélgetést halva beleszólt egy utas, ki csöppet sem mondható normálisnak, vagyunk ezzel így páran, meghallgattuk (pontosabban csak őt hallgattuk, mert mi nem jutottunk szóhoz), beszélt Lyoness-ről, matematikáról, sakkról, pénz szükségességéről és hiányáról, és érdeklődött afelől, hogy mi ez a szórólap.

blahánál leszálltam, ős is jött utánam, majd beszélt keretről, megnemértett szubkultúráról és a hatalmon levők irányította világról, majd combinó.. csend.. agresszív tetkó nyakra égetve, lepukkant alkesz, gyönyörű lány, kutya, egy állatokat szerető lány, egy boldog öregúr tekintete, moszkva tér.

leszállok a combinóról, éhes vagyok, veszek egy gyroszt, jólesik, átgyalogolok a fillér utcában a bolt elé, be fogok menni, de előtte még befejezem az evést.

közben egy részeg jön ki a boltból, figyelem ahogy fél percig eltart míg beazonosítja a legközelebbi ülőalkalmatosságot, majd még fél perc amíg sikerül leülni rá, kigurul az útra a féldecis üvegcse kupakja.

a padon egy fiatal srác Sennheiser HD 437 fejhallgatóval, feláll, elmegy.

az öreg utánanéz, feláll, elindul, karjait kitárja, mellém ér és én szólok: "üdvözletem", többet nem, ő beszél. megfogja a vállam, mentegetőzik, említi az alkoholt, mint staféta, majd:
  - isten megbocsát.. ön ismer engem..
  - valóban.
  - ön hívő?
  - nem, én tudok.
  - isten nem segít, de én vagyok a hibás.. a hit az számít?
  - az is számít, de a tudás a fontos.
  - ön jó ember, köszönöm. egyébként jóétvágyat.
  - köszönöm, megvan.
  - egyébként miért eszik ilyent?.. igen, tudom, mert nincs ideje.. másokon segít. ön jó ember.. ön gyógyító.. köszönöm..

választ nem várt, el nem köszönt, nem is volt szükség rá, értettem. tudtam. igaza van. én is köszönöm.