becsület?!
nyilvánosan kérdőre vonták becsületességemet, azzal vádoltak, hogy felsőbbrendűségemet fitogtatom, mindezt azután, hogy leparasztoztak.
nem haragszom miatta, csupán csalódott vagyok, hogy még mindig itt tartunk, foglalkoztat a téma és tanulságos.
szégyellned kellene magad,
mert értesz valamihez és ennek tekintetében elvárásaid vannak?!
leparasztozhatnak,
mert lényegre törően fogalmazol meg egy építő kritikát?!
arra kellene koncentrálnod, hogy szakértelmed segítő szándékát kedves körítéssel, semmitmondóan fogalmazd meg, hogy azt szépirodalmi remekműként lehessen publikálni?
elnézést kellene kérj őszinteségedért
és lényegretörő megnyilvánulásodért?!
szükséged van arra, hogy előítéletekkel élő pesszimista emberek szóljanak le nyilvánosan?!
kétlem..
az én szótáramban az őszinte vélemény, segítőkészség, becsületesség, előítéletmentesség, szakértelem és önbizalom olyan erények, amelyekre a mai társadalmi helyzetben büszke vagyok. vannak, akik nem értenek ezzel egyet, viszont nélkülük nem maradok magányos. effajta megnyilvánulásaim célja a szűrés, az egészséges vita, és a segítségnyújtás.
ha abba fektetnék időt és energiát, hogy megnyilvánulásom minél szélesebb körnek megfeleljen, még több esélyt adnék a félreértelmezhetőségnek.. mondanivalóm elveszne.
a kommunikáció lényege információ közlése a lehető legkevesebb energiaveszteséggel. amennyiben kizárólag verbális kommunikációt használunk, eleve nagy az energiaveszteség, mivel ez a legfejletlenebb megnyilvánulási forma, és kialakulásának oka nem a gondolatfolyamok tükrözése, hanem a fiziológiai tevékenységek segítése.
ebből kiindulva célszerű a verbális közlést szükségleteink szem előtt tartásával, a psziché eszközeivel, tudatos célok elérése érdekében használni.
amit itt teszek, erre alkalmatlan, viszont hasznossá válhat ha valaki folytatja a gondolatokat, rámutat pontatlanságokra, vagy csupán a témába vágó élményeiről beszámol.
nem haragszom miatta, csupán csalódott vagyok, hogy még mindig itt tartunk, foglalkoztat a téma és tanulságos.
szégyellned kellene magad,
mert értesz valamihez és ennek tekintetében elvárásaid vannak?!
leparasztozhatnak,
mert lényegre törően fogalmazol meg egy építő kritikát?!
arra kellene koncentrálnod, hogy szakértelmed segítő szándékát kedves körítéssel, semmitmondóan fogalmazd meg, hogy azt szépirodalmi remekműként lehessen publikálni?
elnézést kellene kérj őszinteségedért
és lényegretörő megnyilvánulásodért?!
szükséged van arra, hogy előítéletekkel élő pesszimista emberek szóljanak le nyilvánosan?!
kétlem..
az én szótáramban az őszinte vélemény, segítőkészség, becsületesség, előítéletmentesség, szakértelem és önbizalom olyan erények, amelyekre a mai társadalmi helyzetben büszke vagyok. vannak, akik nem értenek ezzel egyet, viszont nélkülük nem maradok magányos. effajta megnyilvánulásaim célja a szűrés, az egészséges vita, és a segítségnyújtás.
ha abba fektetnék időt és energiát, hogy megnyilvánulásom minél szélesebb körnek megfeleljen, még több esélyt adnék a félreértelmezhetőségnek.. mondanivalóm elveszne.
a kommunikáció lényege információ közlése a lehető legkevesebb energiaveszteséggel. amennyiben kizárólag verbális kommunikációt használunk, eleve nagy az energiaveszteség, mivel ez a legfejletlenebb megnyilvánulási forma, és kialakulásának oka nem a gondolatfolyamok tükrözése, hanem a fiziológiai tevékenységek segítése.
ebből kiindulva célszerű a verbális közlést szükségleteink szem előtt tartásával, a psziché eszközeivel, tudatos célok elérése érdekében használni.
amit itt teszek, erre alkalmatlan, viszont hasznossá válhat ha valaki folytatja a gondolatokat, rámutat pontatlanságokra, vagy csupán a témába vágó élményeiről beszámol.
Megjegyzések
Az a baj, hogy vannak akiknek nincs igénye érvekre, véleményre, tanácsra, segítségnyújtásra...
A mélymagyaroktól kaptam az ívet rendesen, de már lepattan rólam.
Az előítéletekkel, rasszistákkal az a baj, hogy bármilyen logikus dolgot mondasz, felhomályosítod őket az alapvető történelmi tényekről, ellentmondásokról, próbálod rávezetni őket, hogy mire vezet ez a hozzáállás, akkor pavlovian benyögnek valami elképesztően gagyi választ, végig sem gondolják. Aztán ha megkavarod őket az érveléseddel, akkor jönnek a zsidózóscigányozós, mocskosértelmiségis dumájukkal. Meg a paranoiával, mindenki meghamisít mindent, semmit nem fogadnak el, csak az idióta vezetőik demagóg dumáját. Wáh.
Az meg, hogy legalább a szakmájával kapcsolatban igényes az ember az jó, az őszinteség még ha fáj is. :/
a BTK. becsületsértés vita kapcsán eredményes volt, egy korrekt társaság maradt a végére, és seo rank-em is emelkedett.
van rá ingerenciám h elolvassam a becsületsértéses bejegyzést, belekezdtem, az első pár poszt pont annyira fárasztó és értelmetlen/érdemtelen, hogy majd "egyszer" ha nagyon fogok unatkozni..
(aki ismer sejtheti, ilyen szökő-évente fordul elő :P )
az aktuális bejegyzést olvasva nekem is beugrott nem kevés rossz tapasztalat, és tény: sokszor lendületből reagálok olyan dolgokra, amikben otthon vagyok és teljesen biztos vagyok a közlendőmben, és bár _ilyenkor is_ segítő/építő/bármilyen kontextusban a jó szándék vezérel, túl sokszor tűnik egoista észosztásnak, kioktatásnak egyenesen sértőnek.
erre régen csak azt reagáltam, h ha ekkora indulatot vált ki az emberekből, akkor vszleg az, ami nekem alap, másoknak annyira kínai, hogy bőszítő a tudásbéli különbség, és ebben a stílusban talán az jön le, hogy erre hegyezem ki az egész közlésfolyamot.
viszont eApó:
ismerlek, és te szinte mindig beleesel abba a hibába, amibe én (pont ezek miatt a tapasztalatok miatt) egyre ritkábban, mégpedig nem veszed figyelembe a fogadó közeget.
persze, egy bizonyos sebességen már csak leadjuk az információt, és nem érdekel, hogy a címzett megkapja-e, vagy sem.
namost, az összes körülmény gyors mérlegelésével eldöntheted, hogy
a, az, hogy akármilyen formán lenyomsz egy mázsa infót vkinek a torkán, megér-e neked annyi befektetett energiát, hogy aztán elmenj amellett h nem volt értelme
b, az utóbbit elkerülendőn bölcsen hallgatsz (ez inkább a verbál esetekben jön elő sokszor)
c, borzalmasan türelmes leszel és azon a szinten, olyan nyelven és leginkább olyan stílusban!! adod elő a mondandód, hogy ne még az eszmecsere megkezdése előtt elkezdjetek elbeszélni egymás mellett (különben exponenciálisan több időt és energiát pazarolsz majd).
hozzáteszem, magadba nézve te is meg én is elmondhatjuk, hogy sokszor a kommunikáció kódfejtéssel telik el, persze ha már tartalmilag és mindenhogyan mindenre azonos fogalmakat találunk, egy mondattal megszüljük :D , de nem mindenki törekszik arra, hogy egy nyelvet beszéljünk, sokkal inkább a sajátjakénti saját saját sajátját nyomja az ilyenazember..
...
hja, ezzel azt akartam mondani h azért mi sem vagyunk egy könnyed délutáni barackos falat ezt tartsuk szem előtt. ;]p
nekem is sok türelmet és megértést kell még tanulnom, plusz leküzdeni a rendszeres elkeseredést, amit nagyon sok ember csőlátása okoz, remélem a szakma hozza majd a gyakorlattal az immunitást. ;)
ha az a célod, hogy véleményeket ütköztess és szűrj, akkor ne csodálkozz h ütköznek :P , ha viszont rendre a formára kapod az ívet, akkor érdemes azért elgondolkodni..
és egy szóval sem mondtam h nincs igazad a posztban foglaltakkal kapcsolatban,
csak.
igen.. én is mindig beleesek ebbe a hibába, viszont a "hibát" idézőjelessé tenném, mivel az eddig tapasztaltak alapján a megtérülési arány jó, még ha időben csúszik is. különben engem érdekel, h eljusson az információ eljutása.. (ez viszont már hiba).
ad2: ezen információk megfogalmazásával felmérhetem magam újra és újra, rálátok (vagy rámutatnak) az esetleges pontatlanságokra, újrafogalmazhatom az utóbbi idők tapasztalataival kiegészítve, tehát gazdagodok..
szóbeli megnyilvánulásoknál bölcsen hallgatni csak adig szeretek (és tudok) amíg felmérem a terepet, viszont írásban bármikor megnyilvánulok, hiszen az örök, s bármikor bárkinek orra elé kerülhet.
a c. pontban megfogalmazottnak látom értelmét abban az esetben ha célom az egyetértés mihamarabbi elérése, de amikor piackutatok, promózok, vagy éppen szórakozok, nem kézenfekvő megoldás.
van annak is működő módja, hogy a kommunikáció eredményes legyen: ennek első feltétele a személyes jelenlét, második az "egymásra hangolódás" lépéseinek betartása:
1. "szép időnk van",
2. "mivel töltötted a napodat?".
3. "mirol kell beszeljunk?",
4. "megoldasig kibeszeljuk" < ez a sikeres kommunikacio folyamatabraja, kezenfekvo peldaval szemleltetve. csoppnyi kreativitassal es fantaziaval meg lehet erteni, es kis energiaraforditassal, tudatosan szokassa lehet tenni. a turelem es megertes megtanulasahoz a kulcsmondat: mindig hallgasd vegig partnered gondolatat, és ha valami nem egyértelmű, kérd meg, hogy magyarázza el. a sötét köd okozta csalódást és elkeseredést pedig viharral lehet elsöpörni, amit könnyűszerrel ki lehet provokálni, átvenni az irányítást, és időt hagyni a másik félnek a gondolkodásra.. akár éveket.
második bejegyzésed igazolás az esetleges olvasók számára.. nekem nem szükség.. tudom ;)
Őszintén az ö szintjén...
És van egy nagyon fontos szabály:
Még a jószándék is erőszak. - És ez nagyon durva, hányszor vagyunk vagytok jószándékúak, segítők.
Meg például az is, hogy ha valaki segíteni akar jóhiszeműen, akkor megkapja hogy "nem kell kioktatni".
és lényegretörő megnyilvánulásodért?!
szükséged van arra, hogy előítéletekkel élő pesszimista emberek szóljanak le nyilvánosan?!
kétlem..”
Na azért tegyük hozzá az is, hogy attól, hogy még valaki így érzi éppen, még könnyen lehet, hogy tényleg parasztmódon és hibásan fogalmazta meg a mondandóját csak egyszerűen nem veszi észre. Meg esetleg azt sem, hogy nagyon nagyot tévedet. Szóval nem egyszerű ez.