üzenet erdélyből

budapesti Lovász Lajos barátom ma küldött a székelyudvarhelyi barátnőjének jóvoltából egy verset, reakcióként arra, ami a véleményem a nagymagyarságról, székelyföldről, erdélyről és mindenkiről aki ezzel a témával foglalkozik. íme a vers, alább pedig a válaszom:

Kárpáti Piroska: Üzenet Erdélyből

Üzent az Olt, Maros, Szamos,
Minden hullámuk vértől zavaros,
Halljátok, ott túl a Tiszán,
Mit zúg a szél a Hargitán?
Mit visszhangoznak a Csíki hegyek,
Erdély hegyein sűrű fellegek?

Ez itt magyar föld és az is marad,
Tiporják bár most idegen hadak,
Csaba mondája új erőre kél,
Segít a vihar és segít a szél,
Segít a tűz, a víz, a csillagok,
S mi nem leszünk mások, csak magyarok!

Ha szól a kürt, egy szálig felkelünk!
Halott vitézek lelke jár velünk.
Előttünk száll az ős Turul-madár,
Nem is lesz gát, és nem lesz akadály!
Ember lakol, ki ellenünk szegül,
A székely állja, rendületlenül!

Üzenik a gyergyói havasok:
Megvannak még a régi fokosok!
Elő velük, jertek, segítsetek!
Székely anya küld egy üzenetet:
Hollók, keselyűk tépik a szívünket,
Rablóhordák szívják a vérünket!

Ha nem harcoltok vélünk, elveszünk!
E végső harcban: egyedül leszünk!
És a honszerző hősök hantja vár,
Ha odavész az ősmagyar határ!
És ha rablóknak kedvez a világ,
Mutassunk akkor egy új, nagy csodát!

Megmozdulnak mind a Csíki hegyek,
Székelyföld nem terem több kenyeret,
Elhervad minden illatos virág,
Mérget terem minden gyümölcsfaág.
Vizek háta nem ringat csónakot,
Székely anya nem szül több magzatot!

Vadon, puszta lesz az egész vidék,
S végezetül, ha ez sem lesz elég,
A föld megindul, a mennybolt leszakad,
De Erdély földje csak magyar marad!

Kárpáti Piroska
(tanítónő; az románok e verséért 1920-ban felakasztották)

mivel versre verssel illik válaszolni, íme a válaszom:

inkább lakolok mint, holtként éljek!

láthatod! sírunk, rívunk, csak sérelminkről írunk, így
inkább pusztuljon e buta nép, s legalább földje maradjon ép.
ha már a tudat szennyes, s elfertőz tudatlan elméket,
legalább az én elmém maradjon meg a jövő nemzedéknek.

ha Csaba mondája új erőkre kél, a média uszít, s remél,
remél egy végső mentséget, rendbe rakni azt mi felégett.
azt hisszük pór a nép, s vakon követjük ki látszólag él,
isszuk szavait, s valljuk elveit. gondolkozzunk már el azon, ez nekünk mennyit számít!?

s még hogy ez a föld magyar? pusztít itt identitászavar,
pusztítja mindazt az eszmét, mi századokon át nevelte gyermekét,
pusztít önálló gondolatot, gyökerestől öl székely öntudatot.
meddig kurvul még e föld népe, míg lesz kilóra megvéve?

halott vitézek lelke jár velünk, s nem mi vagyunk kik éltetünk,
már nem tesz a székely semmit, csak tűri az erőt, mi irányít.
ha hinne e nép, legalább istenben, nem turulban, s fegyverben,
lenne itt újra visszhangos Hargita, székely nép, s vele ősi kultúra.

megmozdultak mind a Csíki hegyek, székely anya sem szül több gyermeket,
s ha föld megindul, az ég leszakad, Erdély szíve végleg megszakad.

ítélj, s kövezz meg tettemért, közben ne feledd mit tettél e nemzetért!

blogomon mint már annyiszor felszólaltam magyarország és a nagymagyarkodás, meg a mai székelység ellen, ez a bejegyzés is ezt vallja.. előző legütősebb postom e témában:

kis-magyarország